Belépéshez használd a Bagolykő Mágustanodában használt neved és jelszavad. Kommentelni és cikket írni belépés után tudsz.

Edictum varázslóújság ©
edictum@varazslat.com

Összességében a professzor, egy kellemes, udvarias embernek tűnik, még ha a külseje néha kicsit hóbortossá is teszi. Szerintem bátran fordulhatnak hozzá, a tanulók ha elakadnak vagy hatalmas az érdeklődésük a tantárgy iránt.

Nincsenek hozzászólások

Nincsenek hozzászólások

Az én Rellonom... Nos, amikor jómagam is a Rellon ház diákja voltam, annak ellenére, hogy voltak belső összezördülések olykor, azért az sokkal inkább jellemző volt, hogy összefogtunk és kiálltunk egymásért. Érdekes mód, jellemre mégis két csoportra bomlottunk: voltak azok a sárkányok, akik csak erősítették a sztereotípiákat, tehát sokszor nyersek voltak, lenéztek másokat, előnyben részesítették a sötétséget... Szégyen-nem szégyen, nekem ezzel soha nem volt semmi bajom. Inkább érdekfeszítőnek találtam ezt, mintsem ellenszenvesnek. Nade a csoportokra visszatérve: a ház másik fele kicsit sem volt kevésbé zöld az iméntieknél, mégsem viselték sarkalatosan magukon az említett jegyeket. Ebbe az utóbbi kasztba tartoztam én is, és a társaságom jelentős része is. A mai napig megdöbbennek az emberek, ha elmondom, hogy rellonos vagyok. Egy részt azért, mert nem az a képzet él rólunk bennük, hogy közvetlenek volnánk vagy segítőkészek, más részt pedig azért, mert hiába gondolják ezt a felszínen, mégis érzik, hogy én valóban ahhoz a házhoz tartozom, és nehezen tartozhatnék máshova, minden látszat ellenére. Én pedig minden alkalommal biztosítom őket róla, hogy okkal kerültem a Rellonba és vallom magam örök rellonosnak, szóval nem árt, ha azért egy kicsit vigyáznak velem...

Csak a kíváncsiság hajtott, mint az élet legtöbb területén. Szeretek mindent megtapasztalni, így erre is szükségem volt. Addig jutottam, hogy felszálltam a seprűre, de onnantól egy rémálom volt. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta... talán az is múlott. Tehetségtelenségem tehát csírájában fojtotta el a kviddics karrieremet, de - a kérdésedre válaszolva - nem, nem bánom. A suszter maradjon csak a kaptafánál.

Itt a tanodában ébredtem rá arra, hogy vezető alkat vagyok. Ha bekerülök egy társaságba, és azt látom, hogy elkél az irányítás, akkor a kezembe veszem. Viszont, ha úgy látom, minden rendben megy, akkor maradok a háttérben, alázatos munkaerőként. Igen, ösztönöz a sikerélmény, és igen, szerelmes vagyok az alkotásba, és nyilván ezek is közrejátszottak az iskolában betöltött szerepemnek ilyetén alakulásában, de inkább fognám mindezt egyszerűen csak a néha mások és magam számára is fárasztó, ám véleményem szerint szükséges maximalizmusomra.

Azt hiszem, olyan negyedik körül, talán. Mindenképpen akkor, amikor rájöttem, nem sokáig leszek már diák, a mesterképzésre meg nem akartam tovább menni, mert én és a tanulás az két külön dolog, akármilyen könnyen szívom magamba a tudást, az csak felületes. Szóval elkezdtem gondolkozni, mihez kezdjek magammal, és azt hiszem, pont a könyvtárban ültem, magamba szívva az ottani végtelen nyugalommal vegyes, mégis izgalmas levegőt, amikor ráébredtem, hogy ezt szívesen csinálnám. Ez az én birodalmam.

Pontosan így szétváltak, ahogyan most elmondtad. Annyi biztos: senkitől nem várom el, hogy magázzon vagy bácsizzon. De ha megteszik, megteszik, az is teljesen rendben van. Mindenki, ahogy érzi. Akikkel egy időben voltam diák, általában közvetlenül állnak hozzám. Akik mondjuk pont akkor érkeztek, mikor én ballagtam, azok sokszor vacillálnak, és egy részük tegez, másikuk magáz, de mindenképpen felnéznek rám. Azok a tanulók pedig, akik az elmúlt 1-2 évben jöttek, már mind felnőtt emberként, az iskola alkalmazottjaként kezelnek, aki mellesleg itt koptatta a padokat valamikor az ősidőkben.

Nem mondhatnám. Persze, eleinte különös volt ráállni arra, hogy napközben Magyarországon vagyok, magyarul beszélek, aztán este, a kandallóból kilépve Olaszországban olaszul próbálom megértetni magam a velenceiekkel, sokszor inkább kicsit angolra váltva. De hamar a rutin részévé vált, nem okoz nagy gondot. Sőt, kifejezetten élvezem ezt a változatosságot.

Nincsenek hozzászólások

Nos, a nevem Szigetvári Bertalan, és Budapesten születtem, 23 évvel ezelőtt. Egy magyarországi mágusiskolában végeztem tanulmányaimat, de a tanulás sosem volt az erősségem, ám a kíváncsiskodás annál inkább. Így érthető, hogy miért ez a szakmám. Riporterként rengeteg dologról értesül az ember, és a legjobb, hogy legtöbbször elsőként. Egyébként teljesen átlagos ember vagyok, és jelenleg a szerkesztőség melletti kis házikóban töltöm mindennapjaimat, hacsak épp nem vagyok úton.

Mindig is tudtam, hogy ez lesz az életcélom. Már kiskoromban megmutatkozott bennem az írás utáni vágy, főleg a tudásszomj, így nem csoda, hogy az iskolában is kiharcoltam, hogy megjelenjen egy diáklap, és legalább havonta egyszer megjelenhessen egy lapszám. Akkor végleg arra az elhatározásra jutottam, hogy igen, én ezzel szeretnék foglalkozni.

Az iskoláról a szerkesztőségben beszéltek, és épp arról volt szó, hogy a Bagolykő Mágustanodáról még nem jelent meg egy cikk sem. Ezt sajnálattal vettük tudomásul, éppen ezért azonnal orvosolni akartuk a problémát. Engem bíztak meg azzal, hogy töltsek el néhány napot az iskolában, közben készítsek minél több interjút, beszámolót az iskola életéről. 

Terveim szerint ősszel elindítanék egy újságírás szakkört, ahol a diákoknak lehetőségük lenne közelebbről megismerkedni az újságírás nemes tudományával, és betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé is. Minden alkalommal lesz egy téma, amit átbeszélünk, és közben a kérdésekre is szívesen válaszolok. Emellett pontszerzésre is adok majd lehetőséget.

Az alsóbb éveseknek mindenképpen tartanék szakkört, hiszen úgy vélem, hogy sohasem lehet elég korán kezdeni az oktatást. Az első három évfolyamban inkább elméletről lesz szó, megbeszéljük a publicisztikai fogalmakat, az újságírói etikettet, egy szóval mindent, ami ebbe a kategóriába tartozik. A mestertanoncoknak is adhatok órákat, ám ott sokkal több lesz a gyakorlat. Elméleti rész már nem igen lesz, ott már csak a gyakorlatra építenénk.

Nagyon tetszenek, a diákéveimre emlékeztetnek. Jómagam is írtam gyermekkoromban ilyen jellegű cikkeket, sőt, mondhatni pont ehhez hasonló témákról. Tetszik, ez a szókimondó stílus, amikor az író kerek perec kimondja a saját véleményét, ami nagyon fontos. A véleménynyilvánítás az egyik legfőbb dolog az újságírásban. Ám örülök annak, hogy vannak esetek, amikor a szerkesztők nagyon is jól tudják, hogy mikor engedélyezett és mikor nem a vélemény beleszövése a cikkbe. Ez nagy hiba lenne, jó tudni, hogy ilyen jellegű hibákat nem találtam. Továbbá szórakoztató, hogy vannak benne rejtvények, humoros történetek. Összességében én meg vagyok vele elégedve.

Érdekes kérdés, ám ezen én is elgondolkodtam már, amikor a kezembe vettem a lapot. Hiszen jó tudni az ember kikkel, és milyen teljesítményekkel áll szemben. Elsősorban azt figyeltem meg, hogy kik azok, akik személyes írásaikat publikálják, és mennyire használják fel a szókincsüket. Mivel a jó újság alapja a szép és választékos beszéd, éppen ezért elvárt dolog, hogy az ember gazdag szókinccsel rendelkezzen.

Anne Amber, a főszerkesztő kisasszony nagyon szép munkát végez, remekül összetartja a társaságot, és igyekszik mindig a legpontosabban publikálni a lapot. Ez nagyon szép jellemre vall, nagy szükség van az ehhez hasonló emberekre mostanság, hiszen itt nem csak a tehetség fontos, hanem a tekintély és a csapatmunka is.

Továbbá Kútvölgyi Zsófia Ayumi cikkei is elnyerték a tetszésemet. Nem rossz az interjú a lapszám elején, látszik, hogy dolgozott rajta, és lényegtörő kérdésekre törekedett. Csak így tovább!

Kőváry Kittina is jól halad. Jó kis beszámolókat írt, az objektív hírkészítés is jól megy neki, ahogy az szinte mindenkinek. Szép úton halad, csak ne adja fel!

És végül, de nem utolsó sorban Ön sem utolsó az újságírás művészetében. Kíváncsi vagyok hogyhogy nem erre a pályára lépett, bár lehet hogy csak hobby szinten űzi, abból a szempontból sem rossz, gratulálok!

Hozzászólások (1)

Sikerült időpontot egyeztetnem Szendrei Védával, a Navine házvezető-helyettesével. Miután bekopogtam az immáron Északi-toronyban lévő szobájába, kellemes, és persze sárkányokkal teli hangulat övezett körül. Nem is tudom, hogy elsősként miket merjek kérdezni… 

Nincsenek hozzászólások

(Bogolyfalvi lakos)

(Eridon)

(Levita)

(Navine)

(Bogolyfalvi lakos)

(Levita)

Én csak annyit tudok róla, hogy valami mugli találmány. A nevéből meg arra tudok következtetni, hogy sütni lehet mivel sütő. Hullámokat is lehet kelteni vele. Na meg a mikro. Azt jelenti, hogy kicsi. Lehetséges, hogy az a dolog kicsi kell legyen. Én így gondolom, lehet tévedek.

Nincsenek hozzászólások

Ha tudnám, hogy lehetett volna másképp megoldani, biztosan úgy csináljuk. Azonban, senki ellen nem szól, de elég nehéz példát mutatni egy olyan helyen, ahol minimális tiszteletet sem mutatnak. Közel sem normális, hogy ennyi diákot kellett előállítani, ez tény. Ám, valamiért nem hiszik el sosem, nem csak az iskolában, máshol sem, hogy az aurorok jelenléte az ő javukat szolgálja, nem muszáj lázadozni ellene. Szerencse, hogy nem kellett egy haláleset mondjuk, hogy emlékeztesse őket erre.

Mindennek megvan a maga szépsége és hátránya. A két munka teljesen más, még távolról sem hasonlítható össze egymással. Aurorként kevésbé ütemezett az élet, nincsenek órák, nem annyira monoton, mint jelenleg. A felelősség fajtája is teljesen más. A laikusok többsége azt mondaná, aurornak lenni nehezebb munka, valahol talán igazuk is van. Én inkább továbbra is azt mondanám: más. Kár lenne összehasonlítani a kettőt. Itt kevesebb az életveszély, nincs szükség olyan szintű összpontosításra és a maximum nyújtására, mint eddig, talán kiegyensúlyozottabb életet is élhetek. Nincsenek olyan tizenhat órás munkaidők sem, mint a minisztériumban, nem kell hetekre bevetésre menni. Tanítani unalmas, de legalább kiszámítható. Jelenleg, hogy családom van, inkább ez kell, mint az állandó riadókészültség.

Sosem mondtam, hogy nem unom a tanítást általában. Valamikor még a pályám kezdetén kértek föl, hogy néhány hetente tartsak előadást az Akadémián, mint újonnan kiképzett auror, talán frissebb tapasztalatokkal, mint az ottani professzorok. Kellemes változatosság volt az irodai munkák mellett. Később több előadást tarthattam, több tanoncnak, hivatalosan Aurorkiképzővé tettek.

Maga az ötlet, hogy az Auror Alapszintű Kiképzés tantárgyat ebben az iskolában is tanítani kezdjék, az Aurorparancsnokságtól származik, mondván, a legjobb tanoncok már az iskolában megmutatkoznak, velük megéri komolyabban foglalkozni. Mivel a Reissner-ügy kapcsán már hosszabb időt eltöltöttem az iskolában, felkértek rá, hogy jöjjek el tanítani, ezzel részlegesen félretéve az aurori feladataimat. Tehát, ez nem épp választás, inkább felsőbb utasítás volt.

Le kell szögezni, semmiképp sem "kész aurorokat" képezek az iskolában. Ez inkább egyfajta felkészítés, amivel aztán az alapokat megszerezve továbbtanulhatnak az Akadémián. Leginkább a gondolkodásmódot próbálom megtanítani nekik itt és azt, hogyan aknázzák ki a varázserejüket annyira, amennyire csak lehet. Magán az Akadémián ennél jóval árnyaltabb tantárgyak vannak, ez mindössze egy apró, "alap szintű" szelete.

Leginkább furcsa volt. Embereket már korábban is vezettem, általában ilyen pozícióban is álltam, na de egyszerre ennyit? Persze, előre nem tudhatom, mi lesz ennek a végeredménye, gyerekekkel nehezebben értem meg magam ilyen téren, mint ahogy azt régen, a kollégáknál már megszokhattam. Talán nem kergetnek el vasvillával a végén.

Többnyire pozitívum ér, bár nem mondom, a kezdet itt sem volt zökkenőmentes, de nem is terveztem annak. A prefektusok lassan megszokják, hogy minden vezetéssel valamennyire változik a rend, de igazán komoly összetűzések eddig nemigen voltak. A jelenlegi "vezetéssel" tehát maximálisan meg vagyok elégedve, remélem, így marad ez a későbbiekben is. Addig is kevesebb munka marad nekem.

Valaki egyszer végre elmesélhetné nekem, honnan ilyen jól informáltak a portrék, ezáltal a diákok. Igen, ez mind igaz, egy fiam és egy kétéves lányom van, most pedig megint bővül a család. Amit persze senki sem bán. A munka mellett azonban ez már egyre nehezebb, vannak dolgok, amiket már nem engedhetünk meg magunknak. Egyelőre a feleségem szerencsére több időt tud fordítani a család ilyen ügyeire, amíg az én munkám körül nem rendeződik igazán a helyzet. De hogy aztán mi lesz, nem tudom. Segíteni Auróra szülei szoktak néha, de a napokban olyan is előfordult, egy navinés prefektus segített elvinni a lányom a Gyengélkedőre -ahol a feleségem dolgozik-, olyan késésben voltam.

Minden bizonnyal, ha tudnánk, akkor sem kötnénk az egész iskola orrára. A magánélet maradjon magánélet valamennyire továbbra is.

Visszatérve az tantárgyra, igen, amennyiben nem elméleti órákon vesznek részt, a diákoknak lehetőségük van rá, hogy a minisztérium gyakorlópályáján mutassák meg, mit tudnak. Természetesen engedéllyel és felügyelettel, ezen kívül, az ilyen gyakorlatok során soha, senkinek sem eshet bántódása. Viszont, hogy mi zajlik ott az hadititok és a diákjaimat is erre köteleztem, a szolgálati titok megtartása pedig az első számú követelmény. 

Nincsenek hozzászólások

Soha nem árt tudni, hogy a friss tanerőkkel hogyan kell viselkedni, milyen "avatóval" célszerű őket várni, elvégre mindenki máshogy fogadja a mókás helyzeteket. Ez alapszabály! 

Ezúttal tehát felkerestem az egyik új oktatónkat,  hogy egy kicsit elbeszélgessek vele. Az interjúban mesél az eddigi életéről, és azoknak is nagyon hasznos információkkal szolgál, aki vacillálnak, hogy felvegyék-e a tárgyát. 

- nevet -  Igen, erre a kérdésre mindig számítok. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy hétköznapi tantárgyat tanítok, így meg sem lepődöm, amikor nekem szegezik ezt a kérdést. No de a tantárgy... valahogy röviden elmagyarázom. - beletörődően sóhajt, de aztán újra jön a megszokott mosoly -  Kevertem a két diplomámat, és így létrejött egy új tantárgy neve: Asztrológia az irodalom szemében. A lényege annyi lenne, hogy első körben csak az asztrológiával foglalkoznánk. Megtanítanám a növendékeknek, hogy mit is jelent pontosan ez a gyűjtőfogalom, hogy asztrológia, hogy mi az értelme, hogy milyen fajtái vannak, és ezek pontos és magasztos leírása is. Az asztrológia betekintést engedne a kínai horoszkópba, az indiaiba és az afrikaiba is, hiszen nem csak egy van. Tenyérjóslás, kártyajóslás is lenne, ha igény van rá. S majd amikor már töviről-hegyire tudják a diákok az asztrológiát, akkor vennénk elő az irodalmat, hogy a verseket, a novellákat […] asztrológia szempontjából értelmezzük és érveljünk. Persze, ehhez tudni kell azokat a szempontokat, amik egy érveléshez kellenek: ez az első megtanulás. S, ha minden jól megy, akkor hetedik év végén olyan zseniálisak lesznek, hogy még a hatalmas nagy Alan Leo is megirigyelhetné…- felnevet - Elég érthető volt? Igazából meg szeretném mutatni a diákoknak, hogy egy költő nem hiába írta azon a napon, abban az évben a versét. Ismeretlen költőket is majd át szeretnék nézni velük, de hogy mit és kiket, az maradjon titok.

Úgy vélem, a síelés-fan tanárnővel egyáltalán nem jártunk rosszul. Sokan úgy gondolják, hogy az asztrológia unalmas, az irodalom még unalmasabb, de egy mosolygós,  fiatalos tanár gyorsan meg tudja változtatni ezeket a véleményeket! 

Nézzetek be egy órára, köszönjetek neki bátran a folyosón, az idősebb srácok pedig külön örülhetnek: egy nem boszorkány, de csinos tanárnő biztos sokkal jobban értékeli a pálcás trükkjeiteket, mint az évfolyamtársaitok! 

Nincsenek hozzászólások

Hozzá kell tegyem itt, a végén, hogy az egész beszélgetés igen kellemes hangulatban telt el. Az első benyomásom az, hogy Zentai professzor ideális arra, hogy megismertesse az illem világát a diákokkal, hiszen mindenéből sugárzott protokoll ismerete és alkalmazni tudása. 

Nincsenek hozzászólások

Itt van végre a jó idő, lehet kicsit kertészkedni, csináltam egy kisebb sziklakertet, nekem nagyon tetszenek az efféle dolgok, itt van egy kis segítség, hogy hogyan is építsünk sziklakertet. Szerencsére a vadőrünk készségesen megengedte, hogy lehessen egy saját kis területem a Bagolykő birtokán belül, tehát erre van egy saját kijelölt helyem. Ha gondoljátok, ti is követhetitek a példámat, itt van egy kis támogatás hozzá, leírom, a sziklakert építésének a menetét. :)

Nincsenek hozzászólások