| Írta: | Alexandra Rachel Hanna Krise |
| Dátum: | 2010.07.01. 10:45 |
| Rovat: | A Bagolykő Harsonája |
Iskolánk személyzete folyton változik, ezt legfőképpen az év elején vehetjük észre, mikor új tanárok érkeznek. Azonban előfordul, hogy év közben is igazán érdekes emberek bukkannak fel, ilyen Szigetvári Bertalan is aki újságíróként csatlakozott az Edictum Szerkesztői Gárda csapatához. Róla olvashattok a továbbiakban. ;)
Az első kérdés gondolom a legérthetőbb. Kérem, meséljen magáról
néhány mondatban.
Nos, a nevem Szigetvári Bertalan, és
Budapesten születtem, 23 évvel ezelőtt. Egy magyarországi
mágusiskolában végeztem tanulmányaimat, de a tanulás sosem volt az
erősségem, ám a kíváncsiskodás annál inkább. Így érthető, hogy miért ez a
szakmám. Riporterként rengeteg dologról értesül az ember, és a legjobb,
hogy legtöbbször elsőként. Egyébként teljesen átlagos ember vagyok, és
jelenleg a szerkesztőség melletti kis házikóban töltöm mindennapjaimat,
hacsak épp nem vagyok úton.
Honnan jött az újságírás?
Tudatosan mindig is tudta, hogy ez lesz az életcélja vagy esetleg az
élet hozta így?
Mindig is tudtam, hogy ez lesz az életcélom.
Már kiskoromban megmutatkozott bennem az írás utáni vágy, főleg a
tudásszomj, így nem csoda, hogy az iskolában is kiharcoltam, hogy
megjelenjen egy diáklap, és legalább havonta egyszer megjelenhessen egy
lapszám. Akkor végleg arra az elhatározásra jutottam, hogy igen, én
ezzel szeretnék foglalkozni.
Egyik pillanatról a másikra
bukkant fel nálunk, mint újságíró. Honnan hallott az iskoláról és mi
motiválta, hogy ide szegődjön?
Az iskoláról a
szerkesztőségben beszéltek, és épp arról volt szó, hogy a Bagolykő
Mágustanodáról még nem jelent meg egy cikk sem. Ezt sajnálattal vettük
tudomásul, éppen ezért azonnal orvosolni akartuk a problémát. Engem
bíztak meg azzal, hogy töltsek el néhány napot az iskolában, közben
készítsek minél több interjút, beszámolót az iskola életéről.
Jelenleg
szakkörként kívánja vezetni az újságírást. Mesélne nekem erről?
Terveim
szerint ősszel elindítanék egy újságírás szakkört, ahol a diákoknak
lehetőségük lenne közelebbről megismerkedni az újságírás nemes
tudományával, és betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé is. Minden
alkalommal lesz egy téma, amit átbeszélünk, és közben a kérdésekre is
szívesen válaszolok. Emellett pontszerzésre is adok majd lehetőséget.
Nem
gondolja úgy, hogy később tanítaná is, mondjuk a mestertanoncoknak, de
akár az alsóbb éveseknek is az újságírás művészetét?
Az
alsóbb éveseknek mindenképpen tartanék szakkört, hiszen úgy vélem, hogy
sohasem lehet elég korán kezdeni az oktatást. Az első három évfolyamban
inkább elméletről lesz szó, megbeszéljük a publicisztikai fogalmakat, az
újságírói etikettet, egy szóval mindent, ami ebbe a kategóriába
tartozik. A mestertanoncoknak is adhatok órákat, ám ott sokkal több lesz
a gyakorlat. Elméleti rész már nem igen lesz, ott már csak a
gyakorlatra építenénk.
Ha az Edictumra néz, mit lát, mennyire
tetszenek önnek a benne található cikkek? Gondolok itt olyanra, hogy
túl szókimondóak vagy épp, hogy szürkék? Mennyire leli benne kedvét egy
hétköznapi olvasó?
Nagyon tetszenek, a diákéveimre
emlékeztetnek. Jómagam is írtam gyermekkoromban ilyen jellegű cikkeket,
sőt, mondhatni pont ehhez hasonló témákról. Tetszik, ez a szókimondó
stílus, amikor az író kerek perec kimondja a saját véleményét, ami
nagyon fontos. A véleménynyilvánítás az egyik legfőbb dolog az
újságírásban. Ám örülök annak, hogy vannak esetek, amikor a szerkesztők
nagyon is jól tudják, hogy mikor engedélyezett és mikor nem a vélemény
beleszövése a cikkbe. Ez nagy hiba lenne, jó tudni, hogy ilyen jellegű
hibákat nem találtam. Továbbá szórakoztató, hogy vannak benne rejtvények,
humoros történetek. Összességében én meg vagyok vele elégedve.
Úgy
hallottam, hogy bárkinek segít és véleményez, ha a cikkeit megmutatja
önnek. Ha mondjuk az elmúlt két lapszám alapján választania kellene ki
az, akinek javasolná, hogy folytassa tovább a pályáját újságírói
területen és miért?
Érdekes kérdés, ám ezen én is
elgondolkodtam már, amikor a kezembe vettem a lapot. Hiszen jó tudni az
ember kikkel, és milyen teljesítményekkel áll szemben. Elsősorban azt
figyeltem meg, hogy kik azok, akik személyes írásaikat publikálják, és
mennyire használják fel a szókincsüket. Mivel a jó újság alapja a szép
és választékos beszéd, éppen ezért elvárt dolog, hogy az ember gazdag
szókinccsel rendelkezzen.
Anne Amber, a főszerkesztő kisasszony
nagyon szép munkát végez, remekül összetartja a társaságot, és igyekszik
mindig a legpontosabban publikálni a lapot. Ez nagyon szép jellemre
vall, nagy szükség van az ehhez hasonló emberekre mostanság, hiszen itt
nem csak a tehetség fontos, hanem a tekintély és a csapatmunka is.
Továbbá
Kútvölgyi Zsófia Ayumi cikkei is elnyerték a tetszésemet. Nem rossz az
interjú a lapszám elején, látszik, hogy dolgozott rajta, és lényegtörő
kérdésekre törekedett. Csak így tovább!
Kőváry Kittina is jól halad.
Jó kis beszámolókat írt, az objektív hírkészítés is jól megy neki, ahogy
az szinte mindenkinek. Szép úton halad, csak ne adja fel!
És végül,
de nem utolsó sorban Ön sem utolsó az újságírás művészetében. Kíváncsi
vagyok hogyhogy nem erre a pályára lépett, bár lehet hogy csak hobby
szinten űzi, abból a szempontból sem rossz, gratulálok!
Igazán köszönöm a dicséretet! - Mosolyodom el lágyan, miközben az eszközeimet pakolom el. - Remélem, jól érzi majd itt magát!
Mosolyogva búcsúzom tőle, hogy egyet fordulva az asztalomnál teremjek cikket formálva a válaszokból. Remélem, sok újdonságot tudtatok meg és kedvetek lesz meglátogatni Bertalant!
VI. évfolyam XI. szám