Név:
Jelszó:

Belépéshez használd a Bagolykő Mágustanodában használt neved és jelszavad. Kommentelni és cikket írni belépés után tudsz.

Rovatok
Legújabb cikkek

Edictum varázslóújság ©
edictum@varazslat.com

A szakértői szem
Írta:Alexandra Rachel Hanna Krise
Dátum:2010.07.01. 10:45
Rovat:A Bagolykő Harsonája
Iskolánk személyzete folyton változik, ezt legfőképpen az év elején vehetjük észre, mikor új tanárok érkeznek. Azonban előfordul, hogy év közben is igazán érdekes emberek bukkannak fel, ilyen Szigetvári Bertalan is aki újságíróként csatlakozott az Edictum Szerkesztői Gárda csapatához. Róla olvashattok a továbbiakban. ;)

Az első kérdés gondolom a legérthetőbb. Kérem, meséljen magáról néhány mondatban. 

Nos, a nevem Szigetvári Bertalan, és Budapesten születtem, 23 évvel ezelőtt. Egy magyarországi mágusiskolában végeztem tanulmányaimat, de a tanulás sosem volt az erősségem, ám a kíváncsiskodás annál inkább. Így érthető, hogy miért ez a szakmám. Riporterként rengeteg dologról értesül az ember, és a legjobb, hogy legtöbbször elsőként. Egyébként teljesen átlagos ember vagyok, és jelenleg a szerkesztőség melletti kis házikóban töltöm mindennapjaimat, hacsak épp nem vagyok úton.

Honnan jött az újságírás? Tudatosan mindig is tudta, hogy ez lesz az életcélja vagy esetleg az élet hozta így? 

Mindig is tudtam, hogy ez lesz az életcélom. Már kiskoromban megmutatkozott bennem az írás utáni vágy, főleg a tudásszomj, így nem csoda, hogy az iskolában is kiharcoltam, hogy megjelenjen egy diáklap, és legalább havonta egyszer megjelenhessen egy lapszám. Akkor végleg arra az elhatározásra jutottam, hogy igen, én ezzel szeretnék foglalkozni.

Egyik pillanatról a másikra bukkant fel nálunk, mint újságíró. Honnan hallott az iskoláról és mi motiválta, hogy ide szegődjön? 

Az iskoláról a szerkesztőségben beszéltek, és épp arról volt szó, hogy a Bagolykő Mágustanodáról még nem jelent meg egy cikk sem. Ezt sajnálattal vettük tudomásul, éppen ezért azonnal orvosolni akartuk a problémát. Engem bíztak meg azzal, hogy töltsek el néhány napot az iskolában, közben készítsek minél több interjút, beszámolót az iskola életéről. 

Jelenleg szakkörként kívánja vezetni az újságírást. Mesélne nekem erről? 

Terveim szerint ősszel elindítanék egy újságírás szakkört, ahol a diákoknak lehetőségük lenne közelebbről megismerkedni az újságírás nemes tudományával, és betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé is. Minden alkalommal lesz egy téma, amit átbeszélünk, és közben a kérdésekre is szívesen válaszolok. Emellett pontszerzésre is adok majd lehetőséget.

Nem gondolja úgy, hogy később tanítaná is, mondjuk a mestertanoncoknak, de akár az alsóbb éveseknek is az újságírás művészetét?

Az alsóbb éveseknek mindenképpen tartanék szakkört, hiszen úgy vélem, hogy sohasem lehet elég korán kezdeni az oktatást. Az első három évfolyamban inkább elméletről lesz szó, megbeszéljük a publicisztikai fogalmakat, az újságírói etikettet, egy szóval mindent, ami ebbe a kategóriába tartozik. A mestertanoncoknak is adhatok órákat, ám ott sokkal több lesz a gyakorlat. Elméleti rész már nem igen lesz, ott már csak a gyakorlatra építenénk.

Ha az Edictumra néz, mit lát, mennyire tetszenek önnek a benne található cikkek?  Gondolok itt olyanra, hogy túl szókimondóak vagy épp, hogy szürkék? Mennyire leli benne kedvét egy hétköznapi olvasó?

Nagyon tetszenek, a diákéveimre emlékeztetnek. Jómagam is írtam gyermekkoromban ilyen jellegű cikkeket, sőt, mondhatni pont ehhez hasonló témákról. Tetszik, ez a szókimondó stílus, amikor az író kerek perec kimondja a saját véleményét, ami nagyon fontos. A véleménynyilvánítás az egyik legfőbb dolog az újságírásban. Ám örülök annak, hogy vannak esetek, amikor a szerkesztők nagyon is jól tudják, hogy mikor engedélyezett és mikor nem a vélemény beleszövése a cikkbe. Ez nagy hiba lenne, jó tudni, hogy ilyen jellegű hibákat nem találtam. Továbbá szórakoztató, hogy vannak benne rejtvények, humoros történetek. Összességében én meg vagyok vele elégedve.

Úgy hallottam, hogy bárkinek segít és véleményez, ha a cikkeit megmutatja önnek. Ha mondjuk az elmúlt két lapszám alapján választania kellene ki az, akinek javasolná, hogy folytassa tovább a pályáját újságírói területen és miért?

Érdekes kérdés, ám ezen én is elgondolkodtam már, amikor a kezembe vettem a lapot. Hiszen jó tudni az ember kikkel, és milyen teljesítményekkel áll szemben. Elsősorban azt figyeltem meg, hogy kik azok, akik személyes írásaikat publikálják, és mennyire használják fel a szókincsüket. Mivel a jó újság alapja a szép és választékos beszéd, éppen ezért elvárt dolog, hogy az ember gazdag szókinccsel rendelkezzen.
Anne Amber, a főszerkesztő kisasszony nagyon szép munkát végez, remekül összetartja a társaságot, és igyekszik mindig a legpontosabban publikálni a lapot. Ez nagyon szép jellemre vall, nagy szükség van az ehhez hasonló emberekre mostanság, hiszen itt nem csak a tehetség fontos, hanem a tekintély és a csapatmunka is.
Továbbá Kútvölgyi Zsófia Ayumi cikkei is elnyerték a tetszésemet. Nem rossz az interjú a lapszám elején, látszik, hogy dolgozott rajta, és lényegtörő kérdésekre törekedett. Csak így tovább!
Kőváry Kittina is jól halad. Jó kis beszámolókat írt, az objektív hírkészítés is jól megy neki, ahogy az szinte mindenkinek. Szép úton halad, csak ne adja fel!
És végül, de nem utolsó sorban Ön sem utolsó az újságírás művészetében. Kíváncsi vagyok hogyhogy nem erre a pályára lépett, bár lehet hogy csak hobby szinten űzi, abból a szempontból sem rossz, gratulálok!

Igazán köszönöm a dicséretet! - Mosolyodom el lágyan, miközben az eszközeimet pakolom el. - Remélem, jól érzi majd itt magát!
Mosolyogva búcsúzom tőle, hogy egyet fordulva az asztalomnál teremjek cikket formálva a válaszokból. Remélem, sok újdonságot tudtatok meg és kedvetek lesz meglátogatni Bertalant!

VI. évfolyam XI. szám

Hozzászólások (1)


Főoldal

Fejlesztő: Rabbot Portnipper