Mikor az eredményeket közzé tették, nem is tudtam, mit szóljak. Nagyon meglepődtem, hiszen véletlen elcsípett pletykaáradatból tudtam meg, hogy több jelentkező is akadt, akik szintén alkalmasak lettek volna a posztra. Mindazonáltal örülök, hogy az IV megbízik bennem, hogy ad egy esélyt bizonyításra. Örülök, hogy látnak bennem kellő akaraterőt és fantáziát a csapat irányítására. Igyekezni fogok, hogy megfeleljek az elvárásoknak, és hogy a diákság érdekeit megfelelően szolgáljam.

A DÖK tényleges tagja kinevezésem óta vagyok, előtte nem jelentkeztem, hiszen nem volt rá megfelelő időkeretem. Most, hogy ezt a zavaró tényezőt kiiktattam, sokkal több időm van az iskolára, és hogy ez ne menjen kárba, megpályáztam az elnöki posztot a hasznos eltöltéséért. Mielőtt a DÖK újra megalakult volna, felmerült már a feltámasztás ötlete pár diák és köztem, de akkor ezt sajnos még nem tudtuk megoldani, pedig már akkor volt jópár tervem, amit szerettem volna megvalósítani. Most pedig itt vagyok egy elnöki címmel, remek helyettessel és szorgalmas tagokkal, hogy ezek beteljesüljenek.

Szeretnék majd olyan életképes ötletekkel előállni, amelyekben nem csak a diákság, hanem a szervezőgárda -vagyis a DÖK- is örömét leli és szívesen csinálja, vesz rajta részt. Úgy gondolom, hogy ha a tenni akarás benne van a csapatban, akkor annál több sebességfokozás nem kell, hiszen akkor mindenki teljes erőbedobással dolgozik.

Maximálisan. A kellő akaraterő és a fantázia mindenkiben megvan, így nem csoda, hogy az eddigi programok jól sikerültek. A kiszabott feladatok mindig készen vannak meghatározott időre, a precízség is jelen van minden egyes pontban, s az sem elhanyagolható tényező, hogy a munka remek hangulatban folyik, konfliktusok nélkül. Örülök, hogy egy ilyen társaságba csöppentem, és remélem, hogy ez a lendület és pörgés továbbra is megmarad.